Lehet, hogy már régen írtam...

 Nos, ezúttal csak azért írok, mert nem akarom, hogy elhanyagolttá váljon ez a blog. (amit talán csak én olvasok) Éppen ezért változtatok az eddigi tevékenységeimen, ami a blogot illeti. Ennek a blognak a neve mégis csak az, hogy "Naruball blogja", aki ugyebár én vagyok. Vagy talán az alteregóm? Mindegy. Ennek okáért ezentúl nem csak olyanokkal kapcsolatosan fogok írni, amelyek témájukul veszik a Párbaj Powert, hanem mindenről, ami én vagyok, rólam szól, ésatöbbésatöbbi...

 Mindezzel ellentétben próbálok miinél kevesebb magánéletet beleírni a bejegyzésekbe. Ugyanis úgy vélem, hogy a mai internetes, közösségi oldalas, és legfőképpen FaceBook-os társadalom kirekeszti a magánéletet, szinte már titkok sincsenek, és ezt nyilván nem akarjuk. Ezért úgy gondolom, hogy mindenki magánélete legyen a saját gondja.

 Most pedig az újítást egy SAJÁT készítésű verssel kezdem. IGEN, saját! Akik olvasnak FaceBook-ot, vagy neadjIsten az adatlapomat, azok talán már találákozhattak is vele. Mindenesetre íme :



Balázs Márk : A múltkor esett... [2012]



A múltkor esett meg az eset,
(amely megesett)
Hogy a poharam leesett.
Az rögtön leesett,
Hogy kint éppen esett.
Ez nem volt ám véletlen.
De mégis emellett egy kissé kényelmetlen.
Az én hibám volt, jelentem,
És ez csöppet sem jelentéktelen.

Talán nem figyeltem?
Talán félre néztem?
Számításaim nem voltak pontosak?
Talán eme kérdések nem is fontosok?

Mindenesetre, arra rájöttem,
Hogy most csupa kakaó a földem.
Vagy a padló másnéven,
Amely ugyan sokat nem jelent nékem,
De mégis, ha támadás éri, féltem.
Féltem attól, hogy ezután jön a mély zuhanás,
S hogy ezután már nem lesz puha ágyamon finom betakarás.

Ejnye, eme elvont elmém, ez enyhén eltér
Attól az alattomos gondolatomtól
Miszerint én nem vagyok más,
Mint egy fekete szárnycsapás.

Jelentéktelen életem élem talán?
Vagy már még jelentéktelenebb halálom várom?
Nám látom, hogy lennének válaszok.
S erre mi lenne a te válaszod?
Hogy te majd a hegy ékes tetejét megmászod?
Hogy te majd magadnak sírod is megásod?

Ki vagy Te!? Kérdem én?
Egy jelentéktelen vélemény?
Egy elkoptatott, buta szó?
Vagy talán egy rozsdás, rendetlen kipufogó!?
Hogy gondolod azt, hogy engemet te kioktass?
Miért, mikor és hogyan!? Válaszolj már, de komolyan!

De mit sem érnek, eme gondolatok, koszos szavak ha gondolok rájuk;
Hogyha már a kakaó beleivódott szőnyegembe, feltűnéstelenül lehányjuk...



Igen, vége. Nem írok hozzáfűznivalót, azt tőletek várom el. :)